Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


interkulturális kommunikáció

2010.05.02

A kommunikációs technológiák fejlődése, a növekvő nemzetközi kereskedelem és az Európai Uniós csatlakozás következtében napjainkban egyre növekvő mértékben kerülünk kapcsolatba, tárgyalunk, vezetünk és alkudozunk más kultúrákból származó emberekkel. Cikkek, tanulmányok és publikációk tömegei jelennek meg ezen folyamatok gazdasági, politikai és más vélt, valós vagy várható hatásait boncolgatva. A kulturális különbségekről azonban mindezidáig meglehetősen kevés szó esett.

 

Kultúránk – Hofstede szavai szerint agyunk programozása – mindenkor, minden helyzetben alapvetően meghatározza reakcióinkat, érzéseinket és kommunikációnkat. A program alapszabályait csecsemő- és gyermekkori szocializációnk során sajátítjuk el, hogy azok életünk hátralevő részében tudattalanul segítségünkre legyenek – saját – környezetünkben való eligazodásban.

Más kultúrákban azonban más szabályok érvényesek, az emberek pedig kulturális meghatározottságukat nem „teszik le” a bejárat előtt. A kulturális különbözőségek figyelmen kívül hagyása, vagy nem megfelelő kezelése ezért könnyen kellemetlen külföldi tapasztalatokat eredményezhet.

 

A kultúra fogalma

 

A kultúra egy nagyon összetett fogalom, amelynek elemzése során már az 1952-es kutatások több, mint 100 definíciót írtak össze (Kroeber & Kulckhohn), ám egységes és mindenki által elfogadott meghatározása a mai napig nem létezik. Ez elsődlegesen a kultúra összetettségével függ össze, ám nem szabad megfeledkezni arról a tényről sem, hogy a különböző tudományágak és kutatások saját céljaiknak megfelelően, eltérő megközelítésekből indulnak ki, eltérő alapfeltételezésekkel élnek, így természetesen más és más definíciókat határoznak meg.Íme néhány példa:

Geert Hofstede szerint a kultúra “a gondolkodás kollektív programozása, amely megkülönbözteti egy csoport vagy egy kategória tagjait másoktól… a környezet változásaira adott emberi válaszokat befolyásoló közös jellemzők összessége” Kultúra mindaz, amit az emberek tesznek, gondolnak és amivel rendelkeznek, mint a társadalom tagjai.

Fons Trompenaars szerint "A kultúra az a módszer, ahogyan az emberek egy csoportja megoldja a problémáit és eldönti dilemmáit – majd ezek a problémák, amelyeket rendszeresen megoldanak, eltűnnek a tudatukból és alapvető feltételezéssé változnak, nyilvánvaló premisszává válnak. Ezek az alapvető feltételezések azután definiálnak fogalmakat, amelyeket a csoport tagjai ugyanúgy értelmeznek."

Kroeber és Kuckhohn definíciója: "A kultúra explicit vagy implicit viselkedésmintákból áll, amelyeket szimbólumok közvetítenek. Ezek a szimbólumok a különböző embercsoportok kiemelkedő teljesítményei, magukban foglalják a művészeti termékeket is. A kultúra lényege a tradicionális (történelem során leszűrődött és kiválasztott) gondolatokból, ötletekből áll és főként a hozzájuk tapadó értékekből.  A kultúra rendszereket egyrészt tekinthetjük a cselekvés termékeinek, másrészt a jövőbeli cselekedetek feltétel rendszerének."

A kultúra hagyma modellje

A kultúra rétegeit, mint a hagyma leveleit képzelhetjük el:

 Szimbólumok: olyan szavak, gesztusok vagy tárgyak, amelyek sajátos jelentést hordoznak, ezt a jelentést azok ismerik, akik az adott kultúrához tartoznak. Újak könnyen teremtődnek, a régiek hamar eltűnnek.

Hősök: élő vagy már meghalt személyek, valódiak vagy a képzelet teremtményei, akik  az adott kultúra által nagyra értékelt tulajdonságokkal rendelkeznek és akik így modellt nyújtanak a viselkedéshez.

 

Rítusok: közös tevékenységek, amelyek technikailag fölöslegesek valamiféle cél elérése érdekében, de amelyeket az adott kultúrában társadalmilag lényegesnek tartanak, ezért végrehajtanak.

Értékek: meghatározzák, mi a jó és mi a rossz.

 A Goldman-féle jéghegy modell

 

A Goldman-féle jéghegy modell jól illusztrálja a kultúra megismerhetőségét, amely alapvetően behatárolja a kutatók lehetőségeit, és lehetséges eredményeit.

A modellben a jéghegynek a képzeletbeli vízszint feletti része mutatja a kultúra legfelsőbb rétegét, amelynek az ember tudatában van, akaratával tudatosan képes befolyásolni, módosítani, így idegen környezetben könnyen megtanulható, másolható. Megjelenési formái, az illem, a nyelv, a hagyományok, történelem és a viselkedési normák a kutató számára “kézzel foghatóak”, így könnyen megfigyelhetőek.

Ezzel szemben a jéghegy víz alá merülő 9/10-e a fiatalkori szocializáció során olyan mélyen rögzül egyéniségünkben, hogy annak még saját anyakultúránk esetében sem vagyunk tudatában egészen addig, amíg nem szembesülünk egy eltérő, idegen kultúrával. A reakcióink mögött meghúzódó kulturális hátteret tudatosan felidézni, vagy módosítani azonban még ekkor sem tudjuk, mindössze arra ébredünk rá, hogy “valamilyen érthetetlen okból másképp gondolkodunk”, mint a más kultúrában nevelkedett társaink.

Geert Hofstede

Hofstede munkássága során az alábbi dimenziókat alakította ki:

 Hatalmi távolság 

"a hierarchia eltérő szintjein elhelyezkedő egyének közötti távolság, és annak mértéke, hogy a társadalom kevesebb hatalommal rendelkező tagjai, mennyire fogadják el a hatalom egyenlőtlen elosztását” 

Ez a dimenzió az egyenlőtlenségek kívánatosságával, illetve nemkívánatosságával, valamint az egyirányú függőség kontra kölcsönös függőség kérdéseivel foglalkozik. Értéke arra utal, hogy miként alkalmazkodnak az egyes kultúrák a tagjaik között megnyilvánuló egyenlőtlenségekhez, mennyire elfogadott – és elvárt – az alá-fölérendeltségi viszony a hatékony (vállalati) működéshez, vagy ellenpólusként az egyenrangú kollégák önkéntes együttműködése biztosítja-e a sikerességet. Néhány kultúrában a természetes, fizikai és szellemi különbségek óriási gazdasági, politikai és szociális különbségek forrásaivá vállnak, amelyek akár örökletes különbségekké is alakulhatnak. Más társadalmakban mindent megtesznek az ilyen különbségek csökkentésére és a nagyszámú egyenrangú egyénekből álló társadalom megteremtésére. 

 

Egy gyakorlati példa a dimenzió következményeire:

Kanada egyik vezető bankja meghívott egy kínai delegációt vacsorázni. A kanadai házgazda megkérte egy kollégáját, hogy legyen segítségére a házigazdai teendők ellátásában.

A vacsora az előzetes elvárások ellenére nagyon rosszul sikerült, és mindkét fél kényelmetlenül érezte magát az este folyamán. A vacsora ideje alatt egyik fél sem mondott sem beszédet, sem pohárköszöntőt a másik egészségére és a sikeres együttműködésre. Az utolsó fogást követően a kínaiak felálltak, megköszönték a szíves vendéglátást, majd a felkínált szállodai fuvart elutasítva, távoztak.

A kanadaiak nem értették a történteket, hiszen a vacsorát hosszasan és alaposan megtervezték. A menü összeállításánál külön ügyeltek a kényes ételekre, kitűnő tolmácsokat biztosítottak és egyébként is mindent megtettek a kanadai vendégszeretet bemutatására.

Csak az események későbbi kielemzése világított rá, hogy a házigazdák több ponton sem feleltek meg a kínai delegáció elvárásainak. Egyrészről a házigazdai szerep megosztása zavaró volt az erősen hierarchikus gondolkodású kínaiak számára. Másrészt, miután Kínában a kor egyúttal a rang kifejezője is, a vendégek rangjukhoz méltatlannak tartották a két fiatal házigazdát. Végül, de nem utolsó sorban, a kínai hagyományok szerint a házigazda kötelessége, hogy a vacsora megkezdése előtt pohárköszöntőt mondjon a vendégekre, melyet azok aztán viszonoznak. Ennek elmaradása bántotta a vendég delegációt.

A másik oldalon viszont a kínaiak korai távozásában sem sértődöttség, sem bántó szándék nem volt, mindössze a kínai korai fekvési szokásoknak megfelelően kívántak a késői vacsora után mihamarabb szállodájukba visszatérni. (Adler, Nancy, 52. old.)

A Hatalmi Távolság Index néhány gyakorlati jellemzője: 

Magas

Alacsony

Magas dependencia igény

Alacsony dependencia igény

Elfogadott egyenlőtlenség

Minimalizálják az egyenlőtlenséget

A főnökök elérhetetlenek

A főnökök elérhetőek

Akinek hatalma van privilégiumai is

Mindenkinek egyenlő jogai vannak

Bizonytalanság kerülés 

 

“annak mértéke, hogy az egyének mennyire érzik magukra nézve fenyegetőnek a bizonytalan, ellentmondásos helyzeteket, és mennyire próbálják azokat aktívan elkerülni” 

Minden kultúra különböző mértékben tolerálja a bizonytalanságot, és különböző módszereket fejlesztett ki annak csökkentésére. A bizonytalanságkerülés egy szubjektív érzés, és nem azonos a kockázatvállalási hajlandósággal, hiszen az egy konkrét dologra, eseményre vonatkozik, amelyben a kockázati tényező mérhető, de legalábbis megbecsülhető, bekalkulálható. A különböző technológiák a természet okozta bizonytalanság csökkentésére szolgálnak, a törvények az emberek okozta bizonytalanság, míg a vallás és különböző hiedelmek az ember számára megmagyarázhatatlan történések bizonytalanságát hivatott csökkenteni.

Egy gyakorlati példa a dimenzió következményeire:

Egy Németországba utazó külföldinek elsőként valószínűleg a pontosság ottani kiemelkedő fontossága tűnik fel, függetlenül attól, hogy éppen betartják, vagy sem. Minden távolsági vonat kabinjának kötelező tartozéka az ún. “vonatkísérő” (Zugbegleiter) lap, amely a vonat percre lebontott menetrendjét és az érintett állomásokon elérhető csatlakozásokat tartalmazza. A németek már szinte nemzeti sportot űznek az állomásokra való megérkezéskor a vonat pontosságának ellenőrzéséből, ezért “ha a járat valamiért mégis késésben van – ami időnként ténylegesen megtörténik – úgy arra a hangosbemondón keresztül, sztoikus-tragikus hangnemben hívják fel az utasok figyelmét.” (Hofstede [2], 130. old.)

Ezzel szemben a Bahamákon, ahol minden busz sofőrjének tulajdonát képezi, a járatoknak egyáltalán nincs előre meghatározott menetrendjük. A sofőrök mindenkor azt teszik, amihez éppen kedvük van, ezért a buszok érkezése és indulása teljesen az ő hangulatuktól függ. (Adler, 31. old.)

A Bizonytalanságkerülés Index néhány gyakorlati jellemzője: 

Magas

Alacsony

Szorongás, magas stressz szint

Alacsony stressz szint

Belső késztetés a kemény munkára

A kemény munka önmagában nem érdem

Ki lehet mutatni az érzelmeket

Az érzelmeket elrejtik

A konfliktus fenyegető

A konfliktus és verseny megengedett

Sok törvény és szabály

Kevés törvény és szabály

 

 

Individualizmus – kollektivizmus 

“az egyén és a csoport, illetve a csoport és tagjai közötti kapcsolatot jellemzi, az összetartás, felelősség, döntéshozatal és lojalitás egymáshoz való viszonyát” 

Az Individualizmus Index (IDV) alapján elsősorban arra következtethetünk, hogy milyen a viszony egy csoport és egy hozzá tartozó egyén, valamint egy másik csoport között. Az individualista kultúrák az egyéni jogokat és eredményeket hangsúlyozzák, az egyének közötti verseny teljesen elfogadott és elvárt. A társadalom tagjai természetesnek veszik, hogy az egyén először a saját igényeit igyekszik kielégíteni, valamint, hogy az egyéni döntések “feljebb valók”, mint a csoportosak. Az üzleti életben a menedzserek munkájukban a változatosságot, nem pedig a rutinmunkát keresik, és érzelmileg nem kötődnek a vállalathoz – lojalitásuk számító, és egy jobb ajánlat esetén “gondolkodás nélkül” képesek

 

elhagyni előző munkáltatójukat. Vezetési szempontból külön figyelmet érdemel, hogy kollektivista társadalmakban a “saját” csoport összetartása nagyon erős, és itt a lojalitás a hatékonyságnál is fontosabb, azonban ezek a kis csoportok egymástól élesen elkülönülnek, és keveredésük komoly konfliktusok forrásává válhat.

Az individualista társadalmakban a gondolkodók elsősorban a társadalom egészével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak, a mindenkivel szembeni igazságosság elve terjedt el általánosan. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az individualizmus nem egyenlő a kapzsisággal. Az individualizmus és kollektivizmus közötti különbség inkább abban nyilvánul meg, hogy milyen az egyén és a csoport viszonya egymáshoz képest, melyik az alá- és melyik a fölérendelt, illetve ki hozza a döntéseket.

Egy gyakorlati példa a dimenzió következményeire:

Egy Tokió központú piackutató társaság megbízást kapott az Atlanti Terület Utazási Szövetségtől (PATA) egy kutatás elvégzésére. A kutatótársaság a standard kérdőív kiegészítéseként minden tagot megkért néhány további kérdés beküldésére, hogy valóban biztosítani tudják a megbízók érdeklődésének megfelelő válaszokat. A PATA valamennyi tagja rövidesen megküldte a kérdéseit, de a legutolsó is 4 héten belül. Elsőként az amerikaiak válaszoltak, minden telexen és levélen részletesen feltűntetve a válaszadó nevét, pozícióját és elérhetőségeit.

Röviddel a PATA megbízása után egy újabb megrendelés futott be az ASEAN országoktól, egy teljesen hasonló kutatás elvégzésére. A tokiói központban a PATA tapasztalataira építve 6 hetes időtartamot szántak a tagszervezetek kérdéseinek megszerzésére. De nagyot tévedtek! A Thaiföldre, Szingapúrba, Malajziába és Indonéziába küldött levelek többször fordultak oda-vissza Tokió és a tagszervezetek között, mire sikerült megkapniuk a tagszervezetek által fontosnak tartott kérdések listáját. Ráadásul a levelezés során minden Tokió felé irányuló levélen más aláíró neve szerepelt.

A Tokiói központ kielemezve a két kutatás tapasztalatait arra jutott, hogy a különbség forrása a két kultúra (amerikai és ázsiai) eltérő felfogása az egyén vállalati szerepvállalásáról. Míg Amerikában a feladat teljes felelősségét egy embernek utalta ki a vállalat, aki így egymagában intézte a Tokiói központtal folytatott levelezést, addig az ázsiai kollektivista kultúrának megfelelően ott egy egész főosztály kapta ezt a feladatot, és így természetszerűleg tovább tartott a feladat lekoordinálása. (Adler, 49. old.)

Az Individualizmus - kollektivizmus Index néhány gyakorlati jellemzője: 

Individualizmus

Kollektivizmus

„Én” tudatos

„Mi” tudatos

Magánvélemény

Kapcsolat fontosabb a feladatnál

Önmaga felé vannak kötelezettségei

A csoport felé vannak kötelezettségei

Önbecsülés elvesztése, bűntudat

Becsület elvesztése, szégyen

 

 

Férfiasság kontra nőiesség 

“az értékek és szerepek megoszlása a társadalomban” 

A férfias kultúrákban a nemek szerepe nagyon élesen elkülönül: a férfiaktól az erős cél- és eredményorientáltságot, hatalomgyakorlást és a versenyben keménységet várnak el. Mindezek külső megjelenési formája a társadalmi elismerés, a vállalati hierarchia és az összegyűjtött vagyon. Ilyen társadalmakban a férfiak egész életükben a karrierre koncentrálnak, céljuk a mindennapi megélhetés és anyagi jólét megteremtése családjuk számára. A nőies kultúrákban a nemek szerepe kevésbé élesen határolódik el, és megközelítőleg ugyanazon munka- és karrierlehetőségek nyitottak mindkét nem képviselői számára. A társadalom domináns értékrendszere sokkal inkább a nőies, gyengédebb, érzelmesebb értékekhez kötődik, így a sikeresség mértéke is inkább az emberi kapcsolatok száma és minősége, nem pedig a hatalom és vagyon nagysága. Ilyen kultúrákban a verseny kevésbé jellemző.

Egy gyakorlati példa a dimenzió következményeire: 

A külföldre kiküldött svéd menedzserek gyakran lepik meg vendéglátó partnereiket azzal a bejelentéssel, hogy péntek délután öt óra után az első géppel haza kívánnak repülni családjaikhoz. A svédek arra panaszkodnak, hogy sok külföldi, különösen az amerikaiak, gyakran átdolgozzák az éjszakát, sőt akár a hétvégét is, hogy befejezzenek egy fontos projektet, és sokszor minősítik a svédek hozzáállását rossznak, vádolják őket a munkához való elkötelezettség hiányával. Pedig a valóságban a svédek cselekedeteikkel saját életminőségükhöz való erős kötődésüket jelzik (erős nőiesség), míg az amerikaiak és más külföldiek erős feladatorientáltságukat bizonyítják (erős férfiasság). (Adler, 55. old.)

Az Férfiasság - nőiesség Index néhány gyakorlati jellemzője:

Férfiasság

Nőiesség

Ambiciózus, kiválóságra törekszik

Életünket mások szolgálatában töltjük

Polarizálás

Konszenzuskereső

Azért élünk, hogy dolgozzunk

Azért dolgozunk, hogy éljünk

Az a szép, ami nagy és gyors

Az a szép, ami kicsi és lassú

A győztes dicsőítése

Szánjuk a szenvedőt

Határozottság

Intuíció

 

 

Hosszú távú orientáció 

A dinamikus jövőorientáltságot állítja szembe a statikus múlt, jelen orientációval. 

A Hosszú távú Orientáció, más néven Konfuciánus Gondolkodás Indexe arra ad útmutatót, hogy egy kultúra tagjainak jellemzően milyen képe van a világról, saját életéről és sorsáról.

 

Az index alacsony értéke arra utal, hogy az adott kultúra időorientációja jellemzően rövid távú, a jelenre – vagy maximum a közeli jövőre – koncentráló. Fontos jellemző, hogy a problémákat jellemzően a hagyományos, megszokott módon közelítik meg, sokat adva a múlt tapasztalatai alapján kialakult módszereknek, eljárásoknak, tartózkodnak a hirtelen törésektől, változásoktól. Egy ilyen társadalomban egyébként is nagyon fontos az általános stabilitás megléte, és zavarok esetén komoly erőfeszítéseket tesznek annak helyreállítása érdekében.

Mindezzel szemben, az index másik végén, egy gyakorlatias, a távoli jövőre koncentráló, a napi élvezetek helyett hosszú távra befektető kultúrát találunk, amely kevésbé ragaszkodik a múlt hagyományaihoz és a stabilitáshoz, viszont könnyen és gyorsan átveszi az újításokat, vállalkozó szellemű.

Az Index néhány gyakorlati következménye:

Magas

Alacsony

Pragmatikus

Hagyománytisztelő

Hosszú távú orientáció

Rövid távú orientáció

A változás elfogadása

Stabilitáskereső

Állhatatosság

Gyors eredményeket vár

Takarékos, hogy beruházzon

Éljünk a mának